Csehország, Konopiste az idei év első major versenye.
Miután tavaly megnyertem a Challenger versenyt idén nagyobb kihívások elé nézve a major versenyre neveztem.
Kedden érkeztünk meg, hogy még a hivatalos gyakorlókör előtt kedvemre ledobhassam a pályát. Ez nem sikerült úgy, ahogy terveztem, mert, ahogy az első tee-ről eldobtam a drivejaimat elkezdett zuhogni az eső. Azért még pár szakaszt így ledobtam majd elmentünk a szállásra, amíg eláll az eső, ami szerencsére meg is történt. Aztán vissza az és versenyt futva az idővel ledobtam a pálya maradék részét még világosban.
Szerdán volt a hivatalos gyakorló nap, ez annyit jelent, hogy 4 fős flightokban megyünk és mindenhol 2 drive a megengedett. Ide előre kellett regisztrálni az időpontokra és láttad, azt is, hogy ki hova regisztrált. Én a 11:10-es időpontot választottam ahova már jelentkezett Eveliina Salonen és Henna Blomroos akik a női élmezőnyben helyezkednek el. Közel ugyanaz a ratingem mint nekik így gondoltam tudok tanulni tőlük pár dolgot, hogy hogyan kell játszani a pályát. Ehelyett amikor megérkeztem a tee-hez az a hír fogadott, hogy ők nem lesznek ott helyette 3 random emberrel mentem végig, akik sokkal nagyobbat tudtak nálam dobni. Ezzel a gyakorló körrel nem sokra mentem.
A pálya szerintem nem annyira nehéz, persze ahhoz hogy minden pozihoz úgy állj oda, hogy ezt is le tudom birdiezni kell, hogy 120-130 métert lazán tudjál dobni. Én még nem tartok itt, de azért voltak rövidebbek is ahol nekem is volt esélyem. Viszont szerintem parra meglehet könnyen dobni minden pozit, a fairwayek szélesek nincsenek obik és vannak a pályának olyan szakaszai, ami szerintem a nagyoknak nehezebb, mint nekem, mert valahol az én első dobásomban nem játszanak szerepet olyan akadályok, amik nekik igen mivel az én dobásom nem megy el addig.
A célom az volt, hogy minden szakaszt dobjak meg parra és biztos sikerül néhány birdie is.
A gyakorló köröm után ledobtam a többiekkel a Challanger pályát. Elég nagy kontraszt volt a két pálya között, míg a másikon a par volt a célom itt birdie kellett mindenhol.
A players meeting alatt Philoval beszélgettem a pályáról és hasznos tanácsokat kaptam tőle, illetve később egy korongot, amit megsiratott. Az egyik nagyon hasznos tanácsa az volt, hogy a hosszú poziknál az első dobásoddal menjél a biztosra és a második legyen agresszív. Ha sikerül, akkor megvan a birdie ha nem akkor is még könnyen menthető a par.
A következő napokban a saját köröm után, ami mindig reggel volt, de egyre később, Szombaton már 8:50-kor, a profi játékosokat követtem a pályán. A korai kezdéssel különben jól jártam, mert délelőtt még nem fújt a szél ami a később kezdők játékát megnehezítette. Ezzel a kezdéssel nem is lettem volna még reggel fáradt, ha nem kell másfél órával kimenni a pályára, mert valakik gyakorolni akartak…
A profikat nagy élmény volt követni főleg úgy hogy előttük én már ledobtam a pályát és tudom hogy milyen nehezek az egyes szakaszok. Mindig kerestem egy olyan csapatot, akik nem a lead card de azért nagy nevek voltak benne, szerencsére a sok profi játékos közül kedvemre válogathattam. A lead cardot nézi mindenki így van egy csomó önkéntes, akik koordinálják a tömeget és figyelnek arra, hogy ne menj túl közel a játékosokhoz. Én ezért nem a lead card után mentem. Az második nap Nate Paul Will és Avery volt a kiválasztott csapatomban, és ahogy velük sétáltam végig a pályát olyan volt mintha velük játszanék együtt, attól eltekintve, hogy én akkor nem dobáltam. Bele tudtam hallgatni a beszélgetéseikbe, például hogy az ötös szakaszt megváltoztatnák par 5-re és felvinnék a kosarat jobbra, amíg csak lehet.
Vasárnap délelőtt választhattam, hogy a többiek játékát nézem a Challanger pályán vagy a női döntőt követem végig. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Meglepetés volt számomra, hogy csak páran néztük a csajok játékát. Játék közben próbáltam néha úgy helyezkedni, hogy benne legyek a felvételekben, kíváncsian várom, hogy ez mennyire sikerült.
A szervezés nagyon profi volt. Mindenhol voltak spotterek ahol szükség volt rájuk, mivel ment élőben a pontozás a metrixen keresztül voltak pontozó állomások a pályán ahol lefotózták a scoorecardot és máris vitték föl a metrixbe. Ezen túl volt egy kisebb pro shop is tele korongokkal, ahonnan lett egy FD2-m és egy új luster DDX-em a konopistei szarvasos mintával. Ezenkívül kicsit csalódott voltam, hogy nem volt Sexton Firebird.
Aztán még meg kell említenem a players pack-et, ehhez foghatót még nem kaptam, ebbe az is belejátszott, hogy 200 eurós volt a nevezési díj. Szóval kaptam egy Discmani Lunatic cipőt és egy C-line DDX-et erre gyűjtöttem késöbb az aláírásokat illetve egy lila milkás hűtőtáskára.
Végül 102-ik lettem a +3-as eredményemmel, amivel meg vagyok elégedve, sikerült megelőznöm nálam jóval magasabb ratingü játékosokat.
Egész jók a metrix beli statisztikáim főleg a puttolás, az 5 outside puttal, de mégis a játékom erősségét az upshotokban éreztem ezen belül is a tenyeres dobásaim a C-line Jolly Launcher PD-vel váltak emlékezetessé számomra.
A saját köreimről még nem mondtam semmit sem, mert az első köröm föl lett véve és abból illetve a profik dobásaiból amit fölvettem összeraktam egy videót és ez alatt mesélem el az élményeimet tapasztalataimat.
