Mars Sping, Varasd, Horvátország 2019.03.10.
Ez szintén egy egynapos verseny volt. Most sem volt lehetőségem előre begyakorolni a pályát, ami néhány helyen jól jött volna. Erdős területen vannak rövid pozik, néhánynál nagy szintkülönbséggel, olyan meredek hegyoldalakkal, ahova nem kellemes kerülni.
Ezt a pályát lehet rating temetőnek is hívni, mivel nem nagyon jönnek ki a játékosok közötti tudásbéli különbségek, mert bárki meg tudja dobni a 60-70 méteres pozikat. És bárki magas pontszámot elérhet azzal, ha lekerül a fairwayről.
Versenyek elött szoktam nézni versenyvideókat, azért, hogy ráhangolódjak a dolgokra és magabiztosságot szerezzek a profik játékát nézve. Előző nap McBeth -18-as körét néztem meg.
Az első kört sikerült 4 egymás utáni birdivel kezdeni (1-4), majd az ötödik pozin volt egy méteres death putt helyzetem, azaz a kosár mögött és jobbra meredek lejtő volt. Mielőtt eldöntöttem volna, hogy csak alá rakom vagy rámegyek, lemértem a távolságot, ami 8 méter volt. Legtöbbször ilyen messziről gyakorlok otthon. Az előző napi McBeth -18-as körének nézése után úgy gondoltam, ahhoz, hogy én is -18-at dobjak rá kell mennem. Amikor kirepült a kezemből a korong, még jól nézett ki, csak sajnos a láncokat jobbra lent találta el és kifordult a kosárból, majd begurult egy fa mögé lent a lejtőn. Ezek után elszúrtam a visszaputtot, így végül bogey lett. A pálya további részén még a völgyátdobásnál legurult a korongom, elszúrtam a rövid dupla mandosat (12), és a szép befejezésért lebirdiztem az utolsó 3 pozit. Menet közben volt live scoore, ezért megnéztem a végén és tudtam, ahhoz, hogy én vezessek be kell dobnom az utolsó pozin a birdie puttomat, ahol a driveom kicsit rövidre sikerült. És bedobtam, ezzel -7-en zártam a körömet és én vezettem 1 ponttal. Az egész köröm alatt csak 3 part dobtam, láttam a hibáimat, amit a második körben próbáltam javítani.
Ezzel az első kör után sikerült elkerülnöm a rating temető hatását, mivel mindenkinél jobbat dobtam legmagasabb ratinggel rendelkezőként.
Második körömet 3 helyi horvát játékossal együtt kezdtem. Érdekes volt látni, hogy ők milyen utakat ismernek a fák között a nyilvánvalókon kívül, amin és dobtam egyenesen a P3-at vagy az MD3-at. Az ilyen dobásoknál nagyon elégedett voltam a játékommal, mert nekem sikerült megdobnom szépen, nekik pedig nem. A 14-es pozin kezdtem és egészen a 6-osig nagyon jól álltam. Csak parok voltak és birdiek bőségesen addig. A nap fénypontja az 5-ös és 6-os pozi volt. Az 5-ös egy szűk folyosó a fák között, ahol eldobtam a P3-at tökéletesen eltalálva a folyosót, egy kicsit erősebben, mint kellett volna, így ment az ujjongás, hogy be is mehet a kosárba. Majdnem megvolt, de mivel a kosár mögött egy meredek lejtő volt, nem jött össze a birdie, mert túl messze lent voltam. A következő a 6-os pozin pedig megfogtam ugyanazt a korongot, amivel az előbb dobtam és megint szurkolhattunk annak, hogy ász legyen, ez alkalommal a kosár alját találtam el és szerencsére nem gurult le a lejtőn. Itt vége lehetett volna a körnek. Ekkor megjelent a viharos szél, ami megnehezítette a játékot. És most következett az első völgyátdobós pozi, ahol eltaláltam egy fát a túloldalon és teljesen legurult a gödör aljára. Innen szinte lehetetlen feldobni a kis fácskák és bokrok miatt a lejtőn, de legalább félútig illene eljutni. A völgy aljától a tétjeiig lévő távolságot sikerült teljesítenem, feldobtam a feléig és onnan visszagurult hozzám. Végül mentettem 5-re egy hosszabb puttal, itt még azt gondoltam, hogy nem estem szét, mivel bedobtam a hosszú puttot. Majd a völgyön visszadobó pozin becsúszott egy bogey, mivel megint legurultam a lejtőn, ez esetben legalább nem az aljára. És innentől vesztettem el a versenyt. A puttolásom szétesett, a driveom is egy kicsit vesztett a pontosságából, éppen annyira, hogy ne találjam el a fairwayt. Végül leküzdöttem magam 0-ra úgy, hogy 11 pozi után voltam -6-on. Végül harmadik lettem, amivel nem vagyok elégedett, de ha csak a helyezettet nézzük és nem azt az utat amivel odajutottam, akkor annyira nem is olyan rossz.